A Kádár-kocka egy érdekes és sokak által ismert építészeti jelenség Magyarországon.
Történet és Jellemzők: A Kádár-kocka négyzetes alaprajzú, általában 100 négyzetméter körüli alapterülettel rendelkező, zömmel földszintes, sátortetős családi ház. Az építési időszaka az 1960 as évek elejétől egészen a hetvenes évek végéig terjedt.
Elterjedés: A kisebb települések utcaképét dominánsan meghatározzák a Kádár-kockák. Gyakran az árvízi pusztítások után épültek, helyettesítve a korábbi nyeregtetős parasztházakat. Összesen 844 000 darab ilyen típusú lakóépület található Magyarországon.
Energiahatékonyság: A felújításból kimaradó Kádár-kockák háromszor akkora energiafelhasználással rendelkeznek, mint egy átlagos lakótelepi lakás. Fűtési költségeik éves szinten akár 600 000 forintot is elérhetnek.
Falazóanyag: Átlagosan B30-as, másnéven blokktégla, kisméretű tégla vagy vályog tégla falazóanyagot használtak. Hőszigetelő képessége igen rossz, de modernizált hőszigeteléssel komolyan javítható.
Sátortető: A sátortető a leggazdaságosabb megoldás egy négyzet alaprajzú épületen. Ezt választották az építés során. ⛺
Tervezhetőség és Könnyű Felhúzhatóság: A kockaházak egyszerű tervezhetősége, olcsó alapanyagok és a könnyű engedélyeztetési eljárás miatt terjedtek el.
Dotációk és TÜZÉP: Az állami dotációs környezet is hozzájárult elterjedésükhöz. A Tüzelő- és Építőanyag Kereskedelmi Vállalat (TÜZÉP) telepeken beszerezhető, olcsó alapanyagok segítették a könnyű felhúzhatóságot.
Felújítás és Energiahatékonyság: A modernizált Kádár-kockák jó hőszigeteléssel és fűtési rendszerrel már megfelelnek a mai elvárásoknak.
Kereslet és Lakosság: A magyar lakosság jelentős része ilyen házakban él, és a kereslet továbbra is magas irántuk.
Karakter és Megőrzés: A Kádár-kockák a múlt emlékei, és a felújításukkal megőrizhetjük ezt a korszakot.